Kenyér, amit nem kell dagasztani

Komoly kajablogfüggők valószínűleg nem nálam találkoznak először ezzel a recepttel :). A többieknek kifejtem: az úgy volt, hogy pár hete a New York Times-ban Mark Bittman (a kajaszekció egyik rovatvezetője) leközölt egy kenyérreceptet, amit eredetileg Jim Lahey a 47. utcai Sullivan pékségből jegyez. No-knead bread, avagy dagasztás nélküli kenyér volt a cikk címe, és elsöprő sikert aratott. Az elkövetkező napokban-hetekben kb. 200 blogban szerepelt, ki tudja hány nyelvre lefordították és a világ hány pontján próbálták ki. Én is több helyen belefutottam szörfözés közben, pl. itt és itt, meg még számtalan fórumon. Mindenki áradozik, úgyhogy kíváncsi lettem. A recept kissé időigényes ugyan, de munka nemigen van vele. Magyarul még nem találkoztam vele, úgyhogy íme a recept és az én tapasztalataim.

Egy kb. 3/4 kilós kenyérhez

3 cup (33 dkg) liszt, plusz még egy kicsi
1/4 tk instant élesztő
1 1/4 tk só
1 5/8 cup (kb 3.8 deci) víz

1. Egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, a sót és az élesztőt. Hozzáadjuk a vizet, jól elkeverjük. A tészta egyenetlen és ragacsos lesz, nem baj. Fedjük le folpackkal és meleg helyen pihentessük 12 órát, de inkább 18-at.

2. A tészta akkor van kész, ha kis buborékok keletkeznek a tetején (ld. kép). Most belisztezünk egy deszkát és ráborítjuk a tésztát. A tetejére is hintünk egy kis lisztet, csak hogy ne ragadjon a kezünkhöz, és kétszer félbehajtjuk. Megint letakarjuk és 15 percig állni hagyjuk.
3. Ezután szintén csak annyi liszt segítségével, hogy ne ragadjon, gyors mozdulatokkal egy gömböt formálunk belőle. A nagy tálunkba, amit közbe elmostunk, beleterítünk egy tiszta konyharuhát amit alaposan belisztezünk, ráhelyezzük a tésztát és letakarjuk egy másik konyharuhával. Még két órát kell így pihennie.
4. Ezalatt az idő alatt elvileg kétszeresére kel (nekem kicsit kisebb volt), és ha benyomjuk az ujjunkkal, nem ugrik vissza (az enyém visszaugrott egy kicsit). Melegítsük elő a sütőt 220 fokra az edénnyel együtt, amiben a kenyeret sütni fogjuk. Ez lehet fazék, jénai- vagy kerámiatál, csak legyen fedele. Én az egyik lábosomban csináltam. Vegyük ki óvatosan a sütőből és csúsztassuk bele a tésztát (én azért sütőpapírt is használtam, biztos ami biztos). Kicsit rázogassuk meg hogy egyenletesen eloszoljon a tészta. A külseje nem lesz túl bíztató, de ne törődjünk ezzel.
5. Lefedve süssük fél órát, majd fedő nélkül még 15-30 (szerintem inkább 30) percet, amíg szép barna nem lesz a teteje.

És a végeredmény? Csatlakozom az áradozók táborához: csak szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni. Mint azt mások is megjegyezték, kicsit olyan, mint a franciák pain á l'ancienne-je. A héja tökéletes, ropogós, a tészta levegős, jó nagy lyukakkal (sokszor a házi kenyereket túl tömörnek találom, főleg a géppel készítetteket. Na, ez nem az.) Lehet, hogy még a végén rendszeres kenyérsütő lesz belőlem ennek a receptnek köszönhetően.